Ovis jóga beszámoló 2018.11.19.

Ma 5 kis ovis érkezett a foglalkozásra. Az óra kezdetéig szabadon labdázhattak, szaladgálhattak, aztán körbeültünk a kezdő autóversenyzős és kakasos OM-ozásra és a Gömbimacis „Hogy érzed magad az oviban?” körre. Elgondolkodtató egyébként, hogy mennyire szeretnek az ovisok oviba járni, milyen szuper nekik az élet, mert szabadon játszhatnak, mozoghatnak, tele vannak energiával és életörömmel, és hogyan szivárog el ez az energia és életöröm az iskolásokból, ahogy elveszik tőlük a szabad játékot, a szabad mozgást és beszorítják őket fegyelmezett ülésbe az iskolapadba :-/
Ma különösen sok energiája volt minden ovisnak. Komoly koncentrációt igényelt tőlem, hogy ne legyen semmi komoly baleset, és legalább töredékét megvalósítsuk annak, amit mára elterveztem :) A gyerekek kicsi rakás nagyot kívánt játszottak, össze-vissza szaladgáltak, sikongattak, a hátukon fekve kapálóztak kezükkel-lábukkal hatalmas hahotázások közepette :) Most először történt, hogy kiültem a padra, és megmondtam, hogy addig nem játszom velük tovább, amíg minden gyerkőc ide nem csüccsen mellém, és megbeszéljük, hogy miért is kell jobban vigyázni egymásra egy ilyen kicsi zárt helyen, és miért nem lehet féktelenül rohangálni, egymásnak szaladni fejjel, egymásra ugrani, a másikra ütni, a másiknak labdát dobni, különösen a másik gyerkőc fejére-arcára vigyázunk. Szóval kellett egy kis beszélgetés ma erről, mert egészen meg voltak vadcsikósodva a gyerekek.
Amit végül is sikerült megvalósítani a tervezetből, az, hogy megbeszéltük, hány évszak van. Gergő el is sorolta, hogy van a tavasz, meg az ősz, a tél, ja és a nyár! ;) Sorrendbe tettük az évszakokat. Megkérdeztem, meg tudják-e mutatni a gyerekek az kezükön, hogy akkor hány évszak is van. Mindenki lelkesen mutatta a 4 ujjacskáját. Megkérdeztem, ismerik-e azt a mondókát, hogy „Egy, megérett a meggy. Kettő, csipkebokor vessző. Három, majd hazavárom. Négy, legény hová mégy.” Ismerték, mondták velem, és közben megmasszíroztuk a 4 ujjacskánkat. Kellett egy gyors fogócska ezek után, mert ma csak rövid ideig lehetett feladatban tartani az egész csoportot. Aztán hoztam nekik egy verset:

Tordon Ákos: Őszi mondóka

Arany hintón jött a Nyár,
hintója már messze jár.
Ezüst szánon jön a Tél,
erről dalol most a Szél.
Lám a Tűz is erről pattog.
Gyerekek, ma bent maradtok.
Kint esik.
Bent a meleg
jólesik.

Gyártottunk hintót: 4 gyerkőc volt a 4 kereke, egy gyerkőc a hintó maga, minden gyerkőc fogott egy kezet-lábat, én tartottam a hintót a fejénél-vállánál, és így ment a hintó végig a termen, és közben elmondtuk a versike első két sorát: Arany hintón jött a Nyár, hintója már messze jár. Persze minden gyerkőc szeretett volna hintó lenni, a kerékségről már kellett némi győzködés, hogy te is voltál/leszel hintó, neked is jöttek a kerekek, most te is gyere, és segíts ;)
Aztán folytattuk a versikét a következő 2 sorral. Kötélből szánt formáztunk, minden gyerek beleült, és áthúztam a szánt a termen, miközben elismételtük a vers 3-4. sorát: Ezüst szánon jön a Tél, erről dalol most a Szél. Természetesen minden gyerkőc szeretett volna első helyen ülni a szánban, úgyhogy szépen sorban mindenki sorra is került. Különösen a szán-fordulót szerették a gyerekek ;)
Mentünk tovább a versben: Lám a Tűz is erről pattog. Ehhez kimentünk az erdőbe, szólt a zene, és mikor megállítottam, mindenki valamilyen fává változott: körtefa, almafa, nyírfa, hársfa. Bálint nagyon vicces kedvében volt, ő ablakfa lett ;) Persze ezek után Lili ajtófa akart lenni :-D Ez után mindenki favágóvá változott, fogott egy nagy szekercét, és fát vágtunk, majd a farönkök elgörögtek a tűzrakó helyig. Ott hatalmas máglyát raktunk úgy, hogy körbeültünk, megemeltük a lábainkat és középütt összeérintettük a pacskerjainkat. Gergőnek először nem sikerült ez a lábemelés, de azután csak mi ketten megcsináltuk, és látni lehetett az arcocskáján, mennyire felderült, hogy ez neki is megy :) Aztán szimbolikus tábortüzet gyújtottunk egy gyertya képében, a gyerekek már nagyon ügyesen válaszoltak a kérdéseimre, hogy mikor szabad a gyerekeknek gyertyát gyújtani vagy gyufát használni? Mit kell csinálni az égő gyertyával, ha kimegyünk a szobából? Mi történhet, ha úgy hagyjuk az égő gyertyát? – nagyon okosan mindenki tudta a választ! A gyertya gyújtáshoz lekapcsoltuk a szoba világítását, itt Gergő megjegyezte, hogy ő fél a sötétben, de megbeszéltük, hogy gyorsan fényt ad a gyertya, és akkor már nem is félt :) A gyertya körül elénekeltük az Ég a gyertya, ég! dalocskát, a kezeinkkel a fejünk felett gyertya lángot formázva. Elénekeltük a gyertya lánghoz közel, és közben megfigyeltük, hogyan táncol a gyertya lángja. És azután egy nagy lélegzetvétellel elfújtuk közös erővel a gyertyát. Aztán megkértem, hogy hunyják be a szemüket, és megmutattam egy csörgőt a füleknek és a kezeknek. Aztán meg is nézhették a csörgőt, ki is próbálhatták. Megbeszéltük, hogy ez egy fűzfavesszőből font csörgő, amibe köveket rejtettek, az csörög. Aztán mindenki kapott egy csörgőt, és együtt elmondtuk a „Fújja a szél a fákat, letöri az ágat, reccs!” mondókát egyre gyorsabban, majd nagyon lassan a végén, és közben a ritmust mindenki a maga csörgőjével adta hozzá. Még a Hulla pelyhes fehér hó… kezdetű dalocskát is el kellett énekelnünk, mert van, aki már a Télapóra készül! ;) Menet közben persze néhányszor csörgőt kellett cserélni a gyerekeknek, és valamiért Nándi kék csörgője lett a favorit, mindenki azt szerette volna birtokba venni ;) A végén még Gergő kiharcolta, hogy legyen pingpong labda fújás nagy egy levegővel és sok kicsivel, hogy erősödjön a tüdőnk. Aztán üveggolyót is kellett szedegetni a lábunkkal, hogy ne legyünk lúdtalpasak. És még egy kis kötél felett ugrás, kötél alatt bújás is belefért. A relaxáció most elmaradt, egy szép OM-mal zártunk, kis nasi, kis aji, és némi csúszással már nyitottuk is az ajtót a szülőknek, akik elmondták, hogy ma az óvónénik is hasonló hiperaktivitásról regéltek, mint amit én tapasztaltam ma a csoportban ;)



Kövess minket a Facebook-on!